Az embernek és az ember baglyának többféle kényszerképzete van. Mondom ezt én, a rajzoló, akinek egy bagoly figurára van szüksége, hogy hangja legyen.
Így néztem ki egy évesen. Igen, a szemem nőtt a testemhez a következő években.
Hogyan faragjunk a kényszerből előnyt?
Nem is lehetne ezek után tagadni, hogy van némi mentális probléma ott, ahol egy bagoly figurára van szükség ahhoz, hogy az életben érvényesülni tudjon az elme. Nem is tagadom. De mi vezetett ehhez a kényszerhez, hogy én, a rajzoló végül Sanyi a bagoly legyek?
Zsenge gyermekkoromban kezdődött el a kényszer, hogy felhívjam magamra a figyelmet, mint akcióművész. Ebben az időben, talán éppen egy szép novemberi napon, úgy gondoltam, hogy szakítok minden hagyománnyal és bemutatom az első installációmat…
…a falra fogom felrajzolni az ovis jelemet. Ami a kocka volt.
(Tényleg.)
Az első kiállításom nem aratott különösebb sikert és gyors eltávolításra került sor. Óriási jó fejek a szüleim, hogy engem megtartottak. Valahogy így kezdődött el az én legnagyobb kényszerem, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Mivel elég támogatóak voltak egész életemben, hogy bátran rajzoljak, így rajzoltam és rajzoltam és rajzoltam…
…és mostanra Sanyi lettem. -,-
Folyt. köv.
A Sanyi, a bagoly könyvek már rendelhetőek a Libri könyvespolcán ( http://bit.ly/1M3bQlP ) vagy a bookline oldalon ( http://bit.ly/1WkCt7e ).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: