Midőn Isten megteremté saját képmására az embert (köldökkel!), férfit és nőt, adá nekik lelket, hogy élők legyenek. Adá nekik vala csontokat és izmokat, hogy erős legyen. Az embernek adá minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékuk legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adott.
Eztán a Sátán jövé és adá nutellát az embernek, hogy mindazt ahol vala izom vala, lészen zsír és örök kétségbeesés, hisztéria a próbafülkékben. Az asszonyoknak innentől kezdve fájdalommal kellett megszabadulnia párnáitól. A férfinak, pedig többet kell dolgoznia, hogy nője úgy örüljön neki vala, mint egy üveg nutellának.
Azután az Úristen kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Majdan azt mondá az embernek: „…Amely napon ejéndetek a jó és rossz tudásának fájáról, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói…”
A Sátán azt gondolá, hogy mindez jó és látván, hogy az ember könnyen csőbe húzható, így megteremté a saját almáját, hogy örök hűségre és törlesztésre ítélje.
Isten látván, hogy jó mindaz, amit teremtett, adá az embernek a szőlő-nedvének ízét, hogy bölcs legyen. De külön féket a szájára nem adá, így a Sátán megteremté a másnapot.
Folyt. köv.
A könyvek már rendelhetőek a Libri könyvespolcán ( http://bit.ly/1M3bQlP ) vagy a bookline oldalon ( http://bit.ly/1WkCt7e ).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: